A Rumba Táncklub megalakulása közel negyven év távlatából nézve, egy kisebbfajta csodával is felér, hisz egy olyan korban jött létre, amikor szinte minden ellene szólt.
Ezerkilencszázhetvenegyben a hivatalos politika is lesajnálta a ’kispolgári csökevényű és letűnt korok’ életérzését sugárzó társasági táncformát. A fiatalok körében is ’ciki’ volt a társastánc. Ekkor már szinte egyeduralkodó volt a modern nyugati popkultúra a zenében, öltözködésben és életérzésben. Ebbe nem fért már bele a konzervatív társastánc. Lassan elfelejtődtek a klasszikus tánciskolák, elfogytak a régi vágású tánctanárok. Mindenkinek hosszú haja volt, farmerben járt és esze ágában sem volt öltönyt felvenni és szigorú etikett szerint a hölgyeket olyan táncra felkérni, amit valami furcsa zenére, 'mértanilag pontos módon' kellett előadni.
Ám mégis megtörtént. A gyomai művelődési ház akkori ambíciózus vezetője, Putnoki Elemér támogatásával egy nagy sikerű klasszikus diáktánciskola jött létre 1971 őszén. Az év végi záróvizsgával azonban a történet nem ért véget, mert Zsoldos Ildikó tánctanár vezetésével megalakult a társastánc klub 1972 elején. A fiatal csoport azonban hamar válságba került, mert az év nyarára már vezető nélkül is maradt. Az elárvult csapathoz a kultúrház igazgatója hamar új vezetőt talált Nyíri Lajos táncpedagógus személyében. Az ő lelkes munkája eredményeként indult el a máig tartó történet.
A Rumba Táncklub meghatározó vezetői 1992-ben a klub 20 éves jubileumán. Megyeri László, †Nyíri Lajos (1914 - 1998) és Megyeriné Csapó Ildikó
Ha kíváncsi vagy a történet folytatására, akkor olvasd tovább a cikket.
A Magyar TáncSport Szakszövetség, természetesen követve a mindenható nemzetközi szövetség, az IDSF iránymutatásait, némi engedményt is tesz a versenytáncosoknak a kőkemény szigorú szabályok megkövetelése mellett.
Mint már korábban mi is megírtuk egyre nagyobb hullámokat vet nemzetközileg is az IDSF és WDC közötti vita, illetve az erre reagáló top táncosok megnyilvánulásai. Valószínűleg igen kínos lehet ez az IDSF-nek és az MTáSZ-nak is nagy múltú és rangú angol táncversenyekről az IDSF párok egyszerű letiltása. Ezért némi engedményt tett az MTáSz. A rövid és nem nem teljesen egyértelmű nyilatkozat szerint: "Az elmúlt időszakban több különböző – gyakran egymásnak ellentmondó – hír látott napvilágot az IDSF versenyzők tradicionális angol versenyeken (UK, Blackpool és International) való indulási lehetőségeit illetően. A kérdésben az IDSF és az MTáSZ hivatalos álláspontja: az MTáSZ regisztrált versenyzői 2011-ben mindhárom korábban említett versenyen szabadon indulhatnak."
Még mielőtt 'a nemzetközi vizekre is evező' párok nyugodtan hátradőlhetnének kénytelenk szembesülni az IDSF-nél nem regisztrált - vagyis számukra tiltott gyümölcsnek számító - versenyek listájával is. A centrális irányultságú sportvonali szigor azonban itt még nem ér véget. Íme az adminisztratív szemléletű hazai szabályozás egyik legújabb gyöngyszeme:
"Tisztelt Tagszervezeti Képviselők,
Ezúton is szeretném felhívni figyelmüket a Versenyszabályzat 2011. január 20-tól érvénybe lépő, nevezés-lemondással kapcsolatos változásaira.
Az új szabályzás értelmében az MTáSZ és IDSF Open versenyekre benevezett, de a helyszínen - előzetes lemondás nélkül - meg nem jelent versenyzők tagszervezetei felé az MTáSZ a versenyrendezési kiírásban szereplő nevezési díjnak megfelelő összeget számláz ki, valamint a döntnök vagy a rendező fegyelmi eljárást kezdeményez a páros és tagszervezete ellen. Fentiek értelmében kérjük, hogy amennyiben benevezett párosuk nem tud részt venni az adott versenyen, azt minden esetben előzetesen írásban jelezzék a rendező és a Szövetség felé. A verseny napján előre nem látható körülmény felmerülése esetén (betegség, baleset, rosszullét) telefonon tájékoztassák a versenyrendezőt, majd utólag írásban jelezzék a lemondást a Szövetség felé.
Üdvözlettel:
Domokos István
főtitkár /general secretary
Magyar TáncSport Szakszövetség"
Innentől kezdeve jó lesz vigyázni mindenkinek az egészségére. Sőt igyekezzen maximálisan karbantartani autóját nehogy az a verseny napján romoljon el, tanulja meg irányítani a sorosot, hogy semmi rendkívüli esemény ne zavarja meg a versenyen indulását ha már egyszer vette a bátorságot és benevezett a versenyre. Ha mégis ez megtörténik ne felejtsen el adminisztrálni, igazolni, tájékoztatni, mert különben igen zsebbe nyúlós lesz a feledékenysége. Kérdésünk? Ha útközbeni kisebb baleset - mert volt már ilyen - vagy egyéb váratlan családi esemény miatt nem tud valaki elindulni és ezt utólag igazolja, miben változtatja meg azt a tényt, hogy a pár nem indult el a versenyen? Ez legalább olyan gyerekes és iskolás ízű, mint az a szabály volt, amikor a döntnök Pistike versenykönyvi bejegyzésével "hazaüzent" a klubvezetőnek a versenyszabály elleni vétség miatt, és ezt otthon még láttamoztatni is kellett! Hogy ezzel ismét -33% csökkenés lesz a versenytáncban? Az nem számít! Szerintünk a mai világban inkább kényeztetni kellene a versenyzőket, hogy legyen valakinek kedve is elindulni. Mondjuk barátságosan üdvözöljék őket érkezéskor. Legyen tiszta, kényelmes öltöző. Legyen egy, de barátságos és segítőkész döntnök és ne szabályszegést szimatoló morc és tudálékos önkéntesek hada. Legyen bőséges és választékos ellátás a büfében, korrekt hozzáértő pontozóbírói gárda, valódi táncolható és nem elvont zenék, a nyújtott élménnyel arányban álló belépődíj. Távolmaradás esetén pedig inkább a rendező írjon levelet a távol maradóknak, mélységes sajnálatát kifejezve a távolmaradásért és bízva abban, hogy a távolmaradásnak olyan oka volt, amely nem a rendezvénnyel szembeni fenntartásaiból eredtek, illetve bízik abban, hogy a jövőben számíthatnak a távolmaradók jelenlétére. Blackpoolban még versenykönyvet és igazolványt sem kérnek, mert abból indulnak ki, hogy ki az a hülye aki más nevében és nem a saját dicsőségére kívánna elindulni. A verseny után egy héttel pedig névre szólóan invitálják őket a következő évi nagy megmérettetésre. De hát ennek már 85 éves kultúrája - igen kultúrája!! - van, ahol a szabályok is évtizedesek, precízek és kidolgozottak. Nem számlázzák ki a távolmaradóknak a nevezési díjat és nincs ötször meghosszabbított nevezési határidő hanem az eredetinek a nagyon szigorú betartása. Aztán ha elmentél tényleg egy életre szóló élménnyel térsz haza és jövőre is nagyon el szeretnél majd menni.
A lágyítás és bekeményítés után jöjjön az újítások sorozata, az új versenyszabály változásai. Nem kommentáljuk, beszéljen inkább önmagáért. A változások számbavétele a folytatásban olvasható.
Legutóbbi cikkeinkben sokat foglalkoztunk az új szabályokkal. A szabályoknak őrei pedig a döntnökök - nemzetközi vizeken a Chairman-ek - akik nemcsak nálunk, hanem szerte a világon nagyon fontos emberek. Ők hivatottak arra, hogy érvényt szerezzenek a szabályok betartásának. Nálunk ez igen látványosan szokott megnyilvánulni azzal, hogy a versenyvezető fennhangon citálja a párokat rapportra a döntnök elé. Hál istennek a társadalmi döntnöki intézmény jóvoltából ma már az is előfordul, hogy a párost négy-öt döntnök is vekzálja.
Nagy nemzetközi versenyeken ez igen szolidan, szinte észrevétlenül zajlik, ha egyáltalán előfordul a párok fegyelmezése. Azért akad példa néha itt is. A 2008-as angol International Open Championships brentwoodi profi latin versenyén kapta telibe Andrej Skufca és Elena Khvorova páros a szigorú és határozott döntnök reguláját. Ha nem lettünk volna ott hát nem is hisszük el. De mivel ott voltunk készítettünk róla videót is. Íme.
Tipp: Ha összenyomottan jelenik meg a videó, akkor kattints a jobb egérgombbal és válaszd ki az úszómenüből a Stretching is fill funkciót. Előbb a Stretching is uniform fog megjelenni aztán érhető el a fill.
Az egyik pályázatunk lezárásoz összefoglaltuk a 2010. évi szakmai tevékenységünket. Megállapítottuk, hogy a Rumba Táncsport Egyesület 2010. évi szakmai munkáját nagymértékben befolyásolta az évről-évre nehezedő pénzügyi helyzet és az ebből egyenesen eredő művészettől és sporttól való eltávolodás. A nehezebb anyagi viszonyok és a versenytánc utáni érdeklődés csökkenése - az országos tendenciához hasonlóan nálunk is - nagymértékben rányomta bélyegét az utánpótlás nevelésre és az eredményes versenyeztetésre. A nem kedvező objektív - és néha szubjektív – okok miatt több páros is befejezte a pályafutását vagy szétvált. Az újjá alakult párok és a feltörekvő új nemzedék menedzselésére igyekeztük helyezni a fő hangsúlyt az elmúlt évben.
Mindezeken a nem túl pozitív tendenciákon túl a versenyeken mégiscsak elértünk 51 döntős helyezést, melyből 7 arany-, 14 ezüst- és 12 bronzérmes helyezés volt. Klubunk adta az elmúlt évben a gyermek korosztályú nyolctánc országos bajnokot (Szendrei Balázs és Czeglédi Renáta) a latin-amerikai táncokból. Az osztályos országos bajnokságok és Magyar Bajnokságok sorában versenyzőink további hat döntős helyezést értünk el. Szendrei Balázs és Czeglédi Renáta a válogatott keretbe jutást eldöntő Utánpótlás Válogató Országos Bajnokságon mindkét táncágból a második helyezést érték el. Ők a D osztályos standard OB-n második, míg a C osztályos latin OB-n harmadik helyezést értek el. Kulik Andor - Agárdi Fanni a C ifjúsági latin OB-n 5., Palercsik Dávid - Timár Anna a C osztályos tíztánc OB-n 6. helyezést ért el. A kontinens bajnokságokra delegálás szempontjából meghatározó fontosságú Magyar Bajnokságon junior párosunk (Deák András és Paróczai Zsófia) a dobogó közeli negyedik helyezést érte el.
Az évértékelő szerkesztett és rövidített változata a folytatásban olvasható..
139. oldal / 194