A hirdetés mentése sikerült

Írta: Super User

Megjelent: 2008. szeptember 08

Találatok: 2998

Felnőtt és senior standard magyar bajnokságra valamint ifjúsági és junior latin magyar bajnokságra kerül sor 2008. szeptember 13-án Budapesten. A versenyeken hat párosunk is elindul. Három junior, két ifjúsági és egy felnőtt. Sok sikert!

A verseny helyszíne: Pestszentimrei sportpalota Budapest, XVIII.. Kisfaludy u. 33/c

A részletes program:

Standard Táncok Magyar Bajnoksága Junior és Ifjúsági Latin-amerikai Táncok Magyar Bajnoksága
Pestszentimrei Sportpalota, 2008. szeptember 13. szombat, 15:00

12:00 Kapunyitás, parkett próba, nevezés
14:00 Nevezés lezárása
14:30 Pontozói megbeszélés

15:00 VERSENYKEZDÉS - BEVONULÁS
15:20 Ifjúsági Latin/Elődöntő/3 kör 30 perc
15:50 Junior Latin/Elődöntő/2 kör 20 perc
16:10 Táncbemutató/10 perc
16:20 Felnőtt Standard/Elődöntő/4 kör/40 perc
17:00 SZÜNET 40 perc

17:40 BEVONULÁS (Junior-Ifjúsági-Felnőtt) - Versenyző párok és pontozók bemutatása
18:00 Ifjúsági Latin/Középdöntő/2 kör/20 perc
18:20 Junior Latin/Középdöntő/2 kör/20 perc
18:40 Felnőtt Standard/Középdöntő/2 kör/20 perc
19:00 Ifjúsági Latin/Döntő/1 kör/25 perc
19:25 Szünet/20perc
19:45 Felnőtt Standard/„B” Dönt?/1 kör/25 perc 20:10 Táncbemutató/10 perc
20:20 Junior Latin/Döntő/1 kör/25 perc
20:45 Táncbemutató/10 perc
20:55 Felnőtt Standard/Döntő/1 kör/ 25 perc
21:20 EREDMÉNYHIRDETÉS - DÍJÁTADÁS

További információk a folytatásban.

Bővebben …

A hirdetés mentése sikerült

Írta: Super User

Megjelent: 2008. május 28

Találatok: 4838

A versengés pszichológiájával foglalkozó Fülöp Márta - a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének főmunkatársa, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense - úgy látja: a magyarok rákényszerülnek a versenyre, de nem rajonganak érte.

Most a világ legnagyobb táncversenyének kellős közepén érdemes az - egyébként a társadalom szociológiai viszonyok elemzésén alapuló - tanulmány néhány gondolatát párhuzamba vonni a hazai táncversenyzés mentalitásával és attit?djével is. Lássunk egy-két megállapítást a tanulmányról folytatott beszélgetésből:

- Amikor 1990-ben "áttértünk" a kapitalizmusra, sokan azt hittük, vége az egyenvilágnak, jöhet a teljesítményre épülő éles verseny. Ehhez képest mintha a társadalom nem rajongana annyira a versengésért.
- Ahogy a kollektív évtizedekben nem sikerült eltüntetni a versenyt a társadalom életéből, az elmúlt két évtizedben nem sikerült versenybarát társadalmat kialakítani. Arra a nem régi kutatásunkra alapozom a megállapítást, melynek során 200 vezető topmenedzsert interjúvoltunk. Bár közöttük sokkal többen vallották magukat versengőnek, mint más általam vizsgált csoportokban (pl. tanárok, egyetemisták), mégis mintegy ötödük azt vallotta, hogy rákényszerül ugyan a versenyre, de nem áll hozzá közel. Ha ezt egy amerikai vezető mondaná, minden bizonnyal bolondnak néznék. Tény, hogy generációnként és korcsoportonként élesen különbözik a versenyhez való viszonyunk...

- Ha mégis általánosítunk, mi jellemzi legjobban a magyarok versenyfelfogását?
- A magyarok, akik persze nyilván nem egyformák, eléggé következetlenek a versenyhez való viszonyukban... Az ország méretéből adódóan kevés az erőforrás, kicsi a verseny hatóköre, nincs terep, amelyen a különleges képességeket kamatoztatni lehetne. Ezért a "nagy" ötleteket sokszor kipróbálni sem lehet. A nagy versenyhez sokféle tehetségre és képzettségre van szükség, de Magyarországon nincs szükség tengerészekre, itt nagyon nehéz oceanológusnak lenni, nincs sokféle dialektus és náció, a speciális tehetség nehezebben találja meg az útját, mint más - az általam legjobban ismert japán vagy amerikai - versenykultúrában. Ebből következik, hogy itt a kevésért is jobban meg kell küzdeni.

- Erre a kíméletlen versengésre volnánk szocializálva?
- Érdekes mód az emberek ezt a versenytempót alkalmazzák, nemcsak a politikában vagy az üzleti életben, de a hétköznapokban is. De nem szeretik...

- Hogyan vélekednek nálunk egymásról a győztesek és a vesztesek?
- Olyan társadalomban élünk, amelyik nem szocializál mindkét szerepre. Nálunk csak az aranyéremnek van igazi becsülete. A vesztés azért végzetes, mert az emberek kevéssé tanultak meg talpra állni utána, ezért sokan megijednek magától a versenytől. Rettegni kezdenek attól, hogy mások legyűrhetik, és akkor vége a világnak. E félelemből táplálkozik az, hogy a nyugalom érdekében magát a versenyt kell elkerülni...

Már régen indítottunk szavazást. Most a cikk kapcsán nyilatkozhatsz arról, hogy számodra mit jeletn a versenyzés, a táncverseny? Ha Tovább.. mégy a hírben, akkor a szavazást megtalálod a jobb oldali blokkok között.

Bővebben …