Olybá tűnik, hogy hazai versenytánc világunk ismét tovább süllyed azon az ingoványos talajon amit épp ő maga készített elő már jó ideje. Több táncos portálon olvasni arról, hogy néhány renegát időnként beszól a Magyar Táncsport Szövetségnek, amiért év(tized)ek óta nem rúg labdába komoly nemzetközi versenyeken egyetlen magyar - mármint valódi magyar - utánpótlás, de még felnőtt párosunk sem. Ennek - a hangadók szerint - a szövetség szakmai szervezete és annak vezetője a hibás. A háborgók szerint hazánkban a világversenyekre delegálás során kontraszelektálás van, és valójában nem azok jutnak el, akiknek el kellene jutniuk tudásuk alapján.

Hát mit mondjunk erre? Részben igaz, de részben nem. Sajnos sokkal súlyosabb a probléma és nagyon mélyen gyökeredzik. A gond már ott kezdődik, hogy a kontraszelekció a tudást átadni és az 'ocsú közül búzát kiválogatni' rendeltetettek között terjed mint a métely. Ezt már csak tetézi a magyar táncvilágban elterjedt rossz szemlélet: a táncpolitika túlfetisizálása és mindenek felettiségének hirdetése. Arról már ne is beszéljünk, hogy ennek ürügyén gátlástalanul folyik a 'szabad rablás' is. Hány jó páros esett már ennek áldozatául nálunk? Tudja ezt valaki? Vajon hányan tudják, hogy voltak tényleg jó párok, tényleg jó eredményekkel és jövőbeni reményekkel. De ezeket elhallgatták és elirigyelték, majd módszeresen - mint a nagypolitikában - felszalámizták a párokat. Ezek romjain támadtak fel az új üdvöskék, hatalmas 'politikai hátszéllel' és parkettszéli sikítozással, ovációzással, hálát lihegő mameluk sereggel, hogy aztán néhány röpke év után ők is süllyesztőbe kerüljenek a nemzetközi közegben elszenvedett és elviselhetetlen megaláztatások miatt.

Mi lehet a megoldás? Mi úgy gondoljuk, hogy hosszú távon kellene gondolkodni és tervezni. Valljuk be erre nemcsak a szövetség de maguk az érintettek, a táncosok is képtelenek. Türelmetlenek, gyors sikert szeretnének. Sajnos ez csak felszínes tudáshoz és a 'műanyag tánchoz' elég, de soha nem lesz belőle igazi ismeret. Így sajnos a szemlélet és annak átadói is évről-évre, generációról-generációra újratermelődnek.

Máshol ez nem így van. Az ukránok vették a bátorságot és 2009-ben az Ukrán JuniorI Latin Bajnokságon olyan pontozóbírókat hívtak, akik valóban hiteles emberek. Néhány példa: Michael Barr, Andrew Sinkinson, Sigurney Wood, Pamela McGill, Serena Lecca, Elena Khorova. A következő videón a jól felkészített táncosok közül ezek a szakmailag kiváló emberek válogatják ki az 'igazgyöngyöt'. Nem csoda, ha az idei Junior Blackpool Dance Festival Junior Latin döntőjében az első három helyezést Ukrán páros nyerte ami 170 páros esetén nyilván nem a véletlen műve.

Példaként álljon itt egy videó a fent említett versenyről.

Kb. 1,20-nál sorolja a szpíker a pontozókat, akik közül pl. Sinkinsont hosszabb ideig is mutatnak. A sok jó pár látványához ezek a kiváló pontozók (egykori világnagyságok) hozzászoktak, így nincsenek elájulva. Michael Barr fejcsóválása is jól jelzi, hogy az értékelés a látvány alapján történik. Szintén érdemes megfigyelni, hogy az eredményhirdetésnél nem nyálazzák végig egymást a döntős párok. Az előrébb végzők csak épp meghajolnak a lejjebb végzetteknek, aztán uzsgyi fel a dobogóra. A helyezés csak egy dolog, amely versenyről-versenyre változhat is, de a tiszteletet egyszerűen is meg lehet adni.

Mikor jutunk mi el ide, erre a mentalitásra? Itt a világnagyságok állva pontoznak, nálunk pedig még mindig divat a pontozói asztal és ülve pontozás, mint ahogy az legutóbb is megtörtént a junior ranglistán.

Ha kíváncsi vagy még egyéb infókra, akkor olvasd tovább a cikket.

Az cikk elején idézett cikkek és írások itt olvashatók el:

http://tanc.hu/2011/04/25/lehetett-volna-magyar-az-ifjusagi-latin-eb-dontoben/

http://www.danceinfo.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=371&catid=1&Itemid=29

Ha már világnagyságokról valamint valódi táncos tudásról beszéltünk, akkor legyen itt egy-két videó a basic mindenek felettiségéről.

{youtube}i1DM2WIEZBc{/youtube}

Thornsberg & Happalainen

{youtube}oU45N_mLGWM{/youtube}