Egy régről megismert kedves táncbarát, Helgeth Zsuzsanna írt ismét levelet és küldött néhány szép fotót a németországi klubjuk egyik jótékonysági fellépéséről.
Zsuzsa Németországban él, egyébként békésszentandrási kötődésű. Most közzétesszük a megküldött fotókat. Lám lehet még nem tinédzser korban is szépet alkotni a hétköznapokban.
Menj Tovább... az újabb képek és információk megtekintéséhez
A gyomaendrődi Városi Gondozási Központban karácsonyi ünnepséget szerveztek az bentlakó időseknek. A műsorban meglepetésként két nagyon fiatal és tehetséges táncosunk fellépése is szerepet kapott.
A műsorban Palercsik Dávid és Sztankó Nanetta lépett fel nagy sikert aratva az idősek körében.
A korábbi évek hagyományainak megfelelően az önkormányzat az általa fenntartott intézmények kiváló eredményt elért tanulóit az évzáró ünnepségeken jutalomban részesít. Idén klubunk hét párosának tizennégy táncosa részesült önkormányzati elismerésben, melyet dr. Dávid Imre polgármester nyújtott át.
A versengés pszichológiájával foglalkozó Fülöp Márta - a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének főmunkatársa, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense - úgy látja: a magyarok rákényszerülnek a versenyre, de nem rajonganak érte.
Most a világ legnagyobb táncversenyének kellős közepén érdemes az - egyébként a társadalom szociológiai viszonyok elemzésén alapuló - tanulmány néhány gondolatát párhuzamba vonni a hazai táncversenyzés mentalitásával és attit?djével is. Lássunk egy-két megállapítást a tanulmányról folytatott beszélgetésből:
- Amikor 1990-ben "áttértünk" a kapitalizmusra, sokan azt hittük, vége az egyenvilágnak, jöhet a teljesítményre épülő éles verseny. Ehhez képest mintha a társadalom nem rajongana annyira a versengésért.
- Ahogy a kollektív évtizedekben nem sikerült eltüntetni a versenyt a társadalom életéből, az elmúlt két évtizedben nem sikerült versenybarát társadalmat kialakítani. Arra a nem régi kutatásunkra alapozom a megállapítást, melynek során 200 vezető topmenedzsert interjúvoltunk. Bár közöttük sokkal többen vallották magukat versengőnek, mint más általam vizsgált csoportokban (pl. tanárok, egyetemisták), mégis mintegy ötödük azt vallotta, hogy rákényszerül ugyan a versenyre, de nem áll hozzá közel. Ha ezt egy amerikai vezető mondaná, minden bizonnyal bolondnak néznék. Tény, hogy generációnként és korcsoportonként élesen különbözik a versenyhez való viszonyunk...
- Ha mégis általánosítunk, mi jellemzi legjobban a magyarok versenyfelfogását?
- A magyarok, akik persze nyilván nem egyformák, eléggé következetlenek a versenyhez való viszonyukban... Az ország méretéből adódóan kevés az erőforrás, kicsi a verseny hatóköre, nincs terep, amelyen a különleges képességeket kamatoztatni lehetne. Ezért a "nagy" ötleteket sokszor kipróbálni sem lehet. A nagy versenyhez sokféle tehetségre és képzettségre van szükség, de Magyarországon nincs szükség tengerészekre, itt nagyon nehéz oceanológusnak lenni, nincs sokféle dialektus és náció, a speciális tehetség nehezebben találja meg az útját, mint más - az általam legjobban ismert japán vagy amerikai - versenykultúrában. Ebből következik, hogy itt a kevésért is jobban meg kell küzdeni.
- Erre a kíméletlen versengésre volnánk szocializálva?
- Érdekes mód az emberek ezt a versenytempót alkalmazzák, nemcsak a politikában vagy az üzleti életben, de a hétköznapokban is. De nem szeretik...
- Hogyan vélekednek nálunk egymásról a győztesek és a vesztesek?
- Olyan társadalomban élünk, amelyik nem szocializál mindkét szerepre. Nálunk csak az aranyéremnek van igazi becsülete. A vesztés azért végzetes, mert az emberek kevéssé tanultak meg talpra állni utána, ezért sokan megijednek magától a versenytől. Rettegni kezdenek attól, hogy mások legyűrhetik, és akkor vége a világnak. E félelemből táplálkozik az, hogy a nyugalom érdekében magát a versenyt kell elkerülni...
Már régen indítottunk szavazást. Most a cikk kapcsán nyilatkozhatsz arról, hogy számodra mit jeletn a versenyzés, a táncverseny? Ha Tovább.. mégy a hírben, akkor a szavazást megtalálod a jobb oldali blokkok között.
47. oldal / 194