A kissé hangzatos című IV. Realdance Nemzetközi Nyári Táncfesztiválra Mezőkövesden a Városi Sportcsarnokban került sor. A háromnapos fesztiválon számos kategóriában hirdettek versenyt hobbitól a profiig. Klubunkból két páros nevezett az utolsó versenynapra. Szendrei Balázs és Czeglédi Renáta D gyermek II standard és C junior I latin kategóriában versenyzett. Palercsik Dávid és Timár Anna C ifjúsági latin és D felnőtt standard versenyben állt rajthoz.

Mindkét párosunk mindegyik versenyben döntőbe jutott és három érmet hozott haza. Gratulálunk a párosoknak!

Szendrei Balázs és Czeglédi Renáta D Gyermek II. standard versenyben ezüstérmet ért el.

Szendrei Balázs és Czeglédi Renáta C junior I. latin versenyben szintén ezüstérmet ért el.

Palercsik Dávid és Timár Anna C ifjúsági latin versenyben bronzérmet ért el.

Palercsik Dávid és Timár Anna D felnőtt standard versenyben ötödik helyezést ért el.

[Szösszenet (x)]

A cikk bevezetőjének kissé maliciózus hangvétele természetesen nem a versenyzőknek, de még csak nem is a verseny rendezőinek szólt. Ők nyilván a maguk módján mindent megtettek annak érdekében, hogy a verseny jól sikerüljön. A táncosok küzdöttek, a rendezők pedig igyekeztek ismét méltó körülményt teremteni, hogy mindenki jól érezze magát. A kiszólás sokkal inkább annak a helyzetnek szólt, amelyben ma hazánk versenytánc mozgalma van. Eltűntek a párok! Egy nyári - ráadásul nemzetközinek hirdetett - nyári táncfesztiválon csak lézengtek a párok és a nézők. Szinte az ürességtől kongó teremben kellett "izgalmas és hangulatos" versenyeknek lezajlania. Az egyes kategóriák versenyén alig voltak párok. A legnagyobb mezőny is a tucatot ha meghaladta.

Hová lettek a párok? Hol van az a számtalan tánciskolás és művészeti iskolás "utánpótlás ifjú táncművész". Mit csinál az a sok kiváló és magasan képzett diplomás táncpedagógus és táncmester, ha nemhogy növekedne a létszám, de még inkább csökken. Esetleg visszatartják a jövő tehetségeit nehogy hamar kiégjenek? Nem tudom. De inkább attól félek, hogy valamit nagyon elrontottak ebben az országban ennek a műfajnak az irányítói. Lassan már több lesz a táncpedagógus, versenytánc szakedző mint a táncos. S ami még ennél is horrorisztikusabb az, hogy szerény tehetségű, alapvetően rosszul, vagy nagyon alul képzett, még táncosnak sem nevezhető ifjú kacérkodik a táncpedagógussá válás gondolatával. Ezt teszik nagy magabiztossággal úgy, hogy a versenytánc parkettát hébe-hóba láttak csak és fogalmuk sincs a valódi minőségi sport - nem beszélve a művészi - társastánc valódi értékeiről és az oda vezető útról, mert semmilyen komoly eredményt soha el nem értek. Más szerencsés sportágban ez pont fordítva van. Először mérhetően kiváló sportolókká fejlődnek a fiatalok s ha már kiöregszenek, akkor szerzik meg a "kötelező papírt" az edzői munka megkezdéséhez.

Pontosan öt éve annak, hogy egy akkori verseny tapasztalatai alapján már a hazai versenytánc rövidesen bekövetkező hanyatlását vizionáltam. Nem hiszem, hogy látnok lennék, de úgy tűnik igazam lett. Öt év távlatából is úgy gondolom, hogy helyesen láttam a negatív tendenciákat. Amikor azok kezdenek el "uralkodni és az észt osztogatni", embereket megítélni a parketta szélén, akik szakmájukat alig értő, de azt jól (meg)magyarázó sarlatánok, akkor vége a világnak. Az emberek nem hülyék. Van szemük és eszük. Rövid távon be lehet őket csapni, de előbb-utóbb rádöbbennek, hogy a nagy szavak mögött nincs semmi, csak a nagy üresség. Ekkor elfordulnak ettől a sporttól és legyintenek: ez komolytalan!

Mennyi tehetség tűnt el e miatt? Nagyon sok!

Sajnos ma már nem csak attól kell aggódni, hogy egy tehetséges, jól felkészült párost vajon meglátják-e a szakma felkent ítészei, hanem attól is, hogy vajon lesz-e alkalmuk azt meg is mutatni. Ma már ott tartunk, hogy gyerek és junior korcsoportban szinte nincs pár. Elmaradt a C gyerek II tíztánc Országos Bajnokság, és jónéhány klubközi verseny is a minimális részvételi szándék miatt.

Ha ez így megy tovább oda jutunk, mint a versenytánc magyarországi hajnalán. Nincs korosztály csak osztály. Mindenki a D2 osztályban kezd függetlenül attól, hogy tízéves gyerek, vagy harmincéves felnőtt. D2-ből D1-be jutáshoz 8 pont kell (az első helyezett 8 pontot kapott)! Igaz verseny is csak negyedévente volt, az is csak az ország igen jól behatárolt tájain. Ha elmentünk valamelyikre tudtuk, hogy kik fognak pontozni (voltak vagy tucatnyian az országban) és milyen (érdek)szempontok szerint. Nem volt stressz, tiszta heppi volt az egész.

Remélem, hogy nem ide tartunk kedves táncosok!

M.L.