Szeptember 12-én ismét lezajlott a felnőtt standard és junior latin Magyar Bajnokság. A színfalak mögötti érdekharcnak inkább, semmint nemes vetélkedésnek minősíthető versenyben párosaink szépen helyt álltak, de nem a tudásuknak megfelelő "érdemjegyet kapták".
Gombkötő Imre és Malina Andrea a felnőtt standard versenyben kénytelen volt beérni a nyolcadik helyezéssel, míg a junioroknál Deák András és Paróczai Zsófia harmadik helyezést ért el. Gratulálunk mindkét párosnak!
Szösszenet [3]
Kedves olvasóink nyilván nem tudták hová tenni azt a tényt, hogy hírünk az eseményről nem azonnal, hanem 24 órával később jelent meg. Ennek nagyon emberi okai voltak. El kellett háromig számolni magunkban, hogy ne valami nagyon minősíthetetlen hangon adjunk véleményt arról, ami szép kis hazánkban zajlik versenytánc címen. Sajnos ebből a játékból egyre inkább kiürül a tánc is és a verseny is. Ez utóbbi már cirka harminc éve és szép lassan oda lyukadunk, hogy a tánc is elfogy hamarosan. Lassan de biztosan közeledünk az aerobikosodás irányába. Ma már nemcsak a latinban, hanem a standardban is a nyers erő, a látványos elemek, show-szerő figurák és bizarr testbeszédek, arcmimikák határozzák meg a táncparketten látottakat. Hogy ez mennyire igaz, legyen itt egy igaz történet. Lasse Odegaard egy órázáson azt a kérdést tette fel a párosnak: Döntsétek el, hogy eredményesek akartok lenni, vagy jól akartok táncolni? Elgondolkodtató! E mondat kifejezi azt, hogy lassan már rossz irányba mennek el a dolgok. Nem a minőségi tánc, tánckultúra, hanem valami más irányzat és - ami ennél még borzasztóbb – ennek teret adó szemlélet és látásmód kezd eluralkodni.
Ami a versenyt illeti. Milyen verseny az, ahol egy párosnak két pontozója lehet? És ez megtörtént, mert nálunk ez megtörténhet. Felmerülhet ilyenkor a bíróküldő bizottság felelőssége és alkalmassága is. Kínosan kellene ügyelni arra, hogy még az etikátlanság, jogtalan előny gyanújának az árnyéka se merüljön fel. Ezért szinte minden szempontot patikamérlegen mérve kellene előzetesen megvizsgálni és döntést hozni, akkor elkerülhető lenne a következő példaértékű esemény bekövetkezte is. Tessék ezt áttanulmányozni: A szenvedő alany (páros) a GOC-on „büntetett”, ezért most őt büntetik Egy kicsit segítünk: 31-es a mi párunk, a kakukktojás pontozó viszont nem a mi pontozónk.
A gyaníthatóan szándékos ikszhiány mellé a döntőben adott ötödik helyezések is mélyütések a versenyzésbe, zsűrizésbe helyezett bizalom ellen. Nem szívesen citálunk párhuzamosságot, de a fentiek szerint a GOC 49. és 83. helyezés - egyesek szerint - itthon többet ér, mint a 15. De hát egy GOC-ot mérni a Magyar Bajnoksághoz? Ilyen párhuzamot a standardhoz is tudunk hozni a Hungarian Openről. Ezt is érdemes összevetni a Standard Magyar Bajnokság végeredményével. Kicsit kilóg a lóláb?
Sokan adnak igazat nekünk ezeken az oldalakon leírtak miatt. Sajnos azonban nem adnak ennek hangot, hallgat mindenki, pedig lenne miről beszélni és mit megváltoztatni. Ideje lenne már [rendszer]váltást végrehajtani a versenytáncban is.
