A szervezőtől, Vaszily Veronikától kaptunk képeket a július 19-iki fantasztikus Serena Lecca közös óráról. Egy szó mint száz. Csak a hiteles és vérbeli profik tudnak olyan felejthetetlen órákat adni, mint amilyen a Serena Lecca közös képzés is volt.

Ida, Serena és Csabi

Ida és Serena

A közös óra résztvevői. Táncosaink közül Csabi, Ida és Andor vett részt a közös órán.

Táncos fiúk Serenával az esti lazuláson.

[szösszenet]

Tanulni csak profitól

Ilyen közös órák után elgondolkodik és elszomorodik az ember azon, hogy a jó dolgokat - mint a tánc is - mennyire el lehet vinni a rossz irányba, becsapva az embereket, ha sarlatánok veszik át (lopják el) azoknak a szerepét, akik arra inkább predesztináltak lennének. Csak meg kell nézni az MTáSZ partnerhirdető oldalát és azt látjuk, hogy az új partnerre vágyók sokszor zsenge amatőrök hadát jelölik meg tanárukként. Gyakran olyan táncos palántáknak sem nevezhető, nagyon szánalmas és mélyen szint alatti képességű embereket, akiknek maguknak is száz évig kellene tanulniuk, nem pedig tanítaniuk. S ha hozzávesszük, hogy ezek közül a "java" sem produkált még egyetlen, nemzetközileg komolyan mérhető tanítványt sem, akkor mit akarunk? Ja, a pénzt lehúzni!

Hevenyészve számbavettük azoknak a meghatározó profi táncmestereknek a nevét, akiknek a közös vagy külön óráin részt vettünk már az elmúlt röpke tíz évben. A teljesség igénye nélkül ezeket találtuk és sajnáljuk ha valakinek a nevét kihagytunk: Graham Oswick, Colin James, Jeffrey Dobinson, Alan Fletser, Hazel Fletser, Michael Stylyanos, Hans Galke, Mirko Gozzoli, Alessia Betti, Edita Daunite, Christopher Hawkins, Hazel Newberry, Michael Bonsigniori & Baldasseroni, Allan Tornsberg, Victor Nikovsky, Dmytry Timokhin, Karina Smirnoff, Salvik Kryklyvyy, Lasse Odegaard, Donnie Burns, Gaynor Fairweather, William Pino, Margaret Redmont, Brian Watson, Carmen, Tone Nyhagen, Kenny Wels, Timothy Howson, Joanne Bolton, Serena Lecca és még jónéhányan.

Micsoda nevek és micsoda karizmák. Fantasztikus egyéniségek nagyon magas szinvonalú tudással és a tudás átadásának megkérdőjelezhetetlen képességével. Ha nem követjük azon országok példáját, ahol csak az ilyen képességű és tudású embereket fogadják el "az ige hirdetőiként", akkor végérvényesen leírhatja magát a magyar versenytánc. Úgy tűnik, hogy a mi sporttánc szövetségünknek nem rossz az ha gyenge amatőrök is tanárkodnak, mivel - az egyébként - kőkeményen szigorú szabályai ellenére gyakorlatilag némán tűri a kontraszelektált amatőr táncosok szorgos romboló munkáját. És mi lehet még a színfalak mögött, a klubok hétköznapjaiban?

Némi vigasz, hogy azért voltak és vannak kivételek is, akiknek még több joga is lenne oktatni, mint néhány önjelölt hazai "profinak". Sajnos az a baj, hogy ez a néhány kivétel kisebbségben van.