RUMBA Táncsport Klub
Gyomaendrőd, Magyarország

A Magyar Táncsport Szövetség Tagszervezete

www.gyomaendrod.hu

A RUMBA Táncsport klub történetéből

Az előzmények

A modern kori tánctanítás a századfordulót követően alakult ki a polgárosodás előretörésével és ezzel együtt a ma is divatos táncok megjelenésével együtt. A Bécsi keringő, a Tangó, a lassú (vagy népszerűbb nevén az Angol) keringő, a 20-as 30-as években a Charleston, Simmi, 40-es években a Foxtrot, Blues, Slowfox, Swing majd a háborút követően modern táncok mint a Rumba, Cha-cha-cha, Rock'n roll és a még modernebb táncok a Hully Gully, Bossa Nova, Twist, Memphis, Beat, Disco, Lambada stb. mindig nagy tömegeket vonzottak a tánciskolákba és a báltermekbe. A világ eseményei természetesen nem múltak el nyom nélkül Magyarországon és ezen belül Békés megye északi szegletében található szülőföldünkön Gyomaendrődön sem. E Békés megyei kisváros elődeiben Gyomán és Endrődön is voltak tánciskolák és hagulatos bálak, melyeket mi sem bizonyítanak fényesebben mint a híres Kner Nyomda remek báli meghívói. Ezek a helyi tánciskolák természetesen sok fiatalt tanítottak meg táncolni de ezek csak épp oly célból, hogy a fiatalok képességet szerezzenek a bálakon való első fellépésre amelyek sokasága során jártasságot szerezhettek a tánc kultúrájából maguk s mások örömére. A társasági táncokat újkeletűbb megnevezéssel a társastáncokat Nyugat Európában már a 20-as években táncolták az átlagosnál magasabb, majdhogynem művészi fokon. Igazi népszerűségre, szédületes pályafutásra akkor tett szert amikor 1936-ban Alex Moore lejegyezte az akkori társastáncok alapjait és az alapfogalmak, lépések ismertetésén túl sok hasznos technikai tanáccsal látta el a kezdő és haladó táncosokat. Magyarországon a 60-as évek közepétől kezdődött a társastáncok klub kereteken belüli tanulása, gyakorlása és a versenyszerű táncolás. Békés megyében Békéscsabán, Gyulán, Szarvason és Orosházán működött már táncklub a 60-as években. A népszerűség és a mozgalom tömegesedése a 70-es évek elején teremtette meg azt a lehetőséget, hogy Gyomaendrődön is táncklub jöhessen létre.

A klub megszületése

Mint, ahogy arra már utaltam a tánciskolai keretek a táncolás népszerű tömeges formáját nyújtották de hiányzott az igényesebb magasabb szintű ismeretek elsajátítását nyújtó lehetőség. Ez természetesen nem csak hely és körülmény hanem elsősorban személy függő éppen ezért nagyon szerencsésen alakult 1971-ben az, hogy a gyomai Katona József Művelődési Ház igazgatója Putnoki Elemér Zsoldos Ildikó személyében olyan táncpedagógusra lelt aki nemcsak a köznapi társastánc ismeretek oktatását vállalta, hanem az akkor kibontakozóban lévő magyar társastánc mozgalom egyik sejtjének megalakítását is.

1971-ben őszén mint ahogy az a korábbiakban is szintén indult tánciskola diákok számára. Nagyon sok fiatal íratkozott be zömmel a gimnázium, de az ipari és a mezőgazdasági iskola növendékeiből is. Jellemzően a kor hangulatára a fiataloknak egymást kellett bátorítaniuk arra, hogy megtegyék az első bátortalan lépést a tánciskola felé. E kor az értékrendek, erkölcsök és szokások nagy világméretű megrendülésének kora volt. Túl voltunk a francia diáklázadáson és kellős közepén a beat korszaknak, a farmer és hosszú haj divatjában. E kor éppen, hogy nem kedvezett volna annak, hogy a fiatalok öltönyt vegyenek és jól fésült, konvencionális, polgári miliőben kissé idegen dallamokra szüleinktől, nagyszüleinktől látott magatartást, tánctartást vegyünk fel és olyan tánclépéseket amiket azelőtt csak ritkán láttunk. Mégis megtettük. Egymást buzdítva "ha Te elmégy, megyek én is" felkiáltással egy fél osztály íratkozott be a tánciskolába. Félve, félszegen tettük meg az első lépéseket. Zsibbadtság volt a lábunkban és forró vér öntötte el a fülünket amikor a lányok derekát kellett megfognunk és kimért, precíz lépéseket megtennünk. Lehet, hogy nem is hallottuk a zenét de mentünk és valalami csodálatos le nem írható érzés töltött el bennünket. Akkor azt nem tudtuk, hogy ez a tánc öröme, a megannyi fiatal együttlétének öröme, akik egy ritmusra léptek s e ritmusra dobbant a szivük.

1972-ben a nagy sikerű tánciskola hangulatos záróbálját követően éreztük, hogy ennek nem szabadna véget szakadnia. Hiányzott volna a rendszeres találkozás a barátokkal, a kis közösséggel, ahol közös témára és kellemes időtöltésre leltünk. Mégis elbátorodtunk amikor Zsoldos Ildikó táncmesterünk felvetette a kérdést: "Szeretnél -e beíratkozni a táncklubba és tovább folytatni magasabb szinten?" Amikor bemutatta leendő partnerünket, még nagyobb bátortalanság öntött el bennünket, de a tánc és a hangulatos esték varázsos ereje győzött és igent mondtunk. Hogy kik voltunk az elsők? Ma már pontosan nem is emlékezem mindenkire csak a legkitartóbbakra. Braun Mihály, Kovács Márta, Roósz Ádám, Vincze Judit, Lévai Éva, Csapó Eszter, Králik Pál, Tari Sándor és még néhányan akinek nevét sajnos még az emlékkönyvünk sem őrizte meg.

Mi egy tucatnyian kezdtük el az igazi tárasastáncok, a versenytáncok tanulását. Ha érdekes volt a tánciskola akkor ez szavakkal ki nem fejezhető. Valami misztérium volt az, amikor az egyes kötelező táncok lépéseinek tudományos pontosságú elemzésével kellett megismerkednünk s meg is tanulnuk azt. Nehéz volt de nem bántuk. Szívesen jártunk hetente kétszer és "szenvedtük" végig az órákat. Az első hónapok, nem egészen fél év alatt megtanultuk mintegy féltucat tánc olyan formáját amely a hivatkozott alex moori könyvben található. Ezek az igazi társastáncok a versenyszerű kiművelt tánc. Lelki szemeink előtt ott lebegett a cél: minél előbb eljutni oda, hogy mi is indulhassunk versenyeken, s olyan szépen táncoljunk, hogy az a nézőknek valóban esztétikai élményt nyújtson. Nagy igyekezettel készültünk, így rendkívül megdöbbentünk azon amikor Zsoldos Ildikó táncpedagógus közölte velünk egy nyári délután, hogy élete sorsfordulója miatt el kell hagynia Gyomát és máshol folytatnia pályafutását. Nem értettük, hogy lehet ez pont most amikor már kezdtük értelmét látni annak amit elkezdtünk. Valami nagy hiányérzet töltött el bennünket amikor tanár nélkül is de a kis közösségért és legfőkébb a táncért szorgalmasan bejártunk hétről hétre. Sokat segített együtt maradásunkban Putnoki Elemér igazgató buzdítása aki látva kitartásunkat igéretet tett arra, hogy új tanárt keres és tovább folytatjuk a megkezdett munkát. Ígérete késő őszre valóra vált amikor egy idősödő de nagyon jó kiállású, kedves Tanár Úrral Nyíri Lajos Bácsival jelent meg az éppen soros tréningen. Félelmünk a táncklub további sorsának alakulásán egy csapásra elmúlt, de le is lombozódtunk hamar amikor Lajos Bácsi tudásunkat fürkészve komor arccal közölte, hogy kevés tudánsunkat is feledtük egyedül létünk alatt, így mindent szinte előről kell kezdenünk. Mégsem bántuk, hisz nagy tudású, kedves táncmester kezébe kerültünk, biztos volt a klub jövője.

A táncklub hőskora:

A kitartó és lelkes munka hamar meghozta gyümölcsét. A következő év tavaszán 1973-ban már három páros Megyeri László Vincze Judit, Braun Mihály Lévai Éva és Roósz Ádám Kovács Márta elindulhatott élete első versenyén Békéscsabán az Erkel Diák Ünnepek megyei selejtező versenyén akik közül két pár továbbjutott a gyulai döntőre is. Kis csapatunk nagy élménye volt ez évben amikor eljuthattunk a versenytánc magyarországi mekkájába Szombathelyre a Savaria táncversenyre. Sosem felejthető élmény volt maga a kirándulás és számunkra lenyűgöző hangulatú nagyvárosi művelődési és sportház, ahol olyan nagy tudású külföldi táncosokat láthattunk táncolni mint a későbbi sokszoros világbajnok Peter Maxvell Lynn Harman angol páros. Talán ez az esemény is közrejátszott abban, hogy a tánc iránti őszinte vonzódásunk tovább erősödött és hitünk abban, hogy egyszer mi is fogunk olyan - vagy legalábbis megközelítően olyan - jól táncolni mint az akkori nagy táncosok.

1973 őszétől 1974 nyaráig egyre több táncversenyen és fellépésen vettük részt. Nemcsak döntős, de dobogós helyezéseket is elértünk s egy párosunk már a nem kezdő táncos szintet jelentő D1-es osztályba is átléphetett eredményei alapján. A megyén belüli első versenyeken elért jó helyezések alapján még messzebbre az ország más tájaira is elmentünk nemcsak saját magunk hanem klubunk s városunk jó hírnevét öregbítve. Ez év nagy eredménye volt többek között az is, hogy partneremmel eljutottunk a D1-e osztály országos bajnokságára a területi selejtezőn elért eredményünk alapján.

Ez az év a szép kezdeti eredmények mellett a nagy törés éve is volt. Az érettségi vizsgát követően a sors a szélrózsa minden irányába szétröpítette az alapító tagokat. Közülük egyedül maradtam akkor új de ma is hűséges partneremmel tovább folytatva a megkezdett munkát.

A hőkor a mai fiatal táncosok számára talán elképzelhetetlen körülmények és feltételek mellett zajlott le. Valódi kitartás, akarat és fanatikus tánc szeretet kellett ahhoz, hogy valaki megmaradjon a táncklub keretében. Az akkori művelődési ház a mai művelődési központ tiszta, fűtött, technikailag jól felszerelt adottságaihoz képest egy szegényes, lepusztult állapotú, nehezen fűthető, elkorhadt padozatú termet tudott nyújtani nekünk. Telente magunk is besegítettünk a fűtésbe, hogy ne legyen hidegebb a teremben 5-10 foknál, s gyorsan öltöztünk át, sokat mozogtunk, hogy ne fázzunk meg. A technikát egy öreg Calypso magnó, primitív erősítő és hangszóró alkotta, amelyet magunk vittünk a próba helyszínére és szereltünk össze. Ezt az időszakot egy jellemző fotó is megőrizte. A kevés zenei anyag is rossz minőségű és régen elavult volt. Tánccipő a saját utcai cipőnk, táncruhánk pedig kölcsönzői ruhák voltak. A mai fiatalok talán elborzadnak ezek olvastán, de mi ezt természetesnek vettük és örültünk e kevésnek is amely számunkra az egyetlen kedvenc szórakozást nyújtotta.

Egy új generáció és fejlődési szakasz

Nyíri Lajos Tanár Úr szeretett Lajos Bácsink lelkes munkája eredményeként az alapító tagok mellett komoly munka folyt az utánpótlás csoportban. Új arcok, új nevek új tehetségek tűntek fel egyre nagyobb számban. A Beinschróth testvérek, Fülöp Kati, Hornok Ernő, Kovács Beáta, Gózon Mária, Szabó Zsolt és Debreczeni Edit ezen időszak szorgalmas utánpótlás táncosai. Akaratunk és szorgalmunk eredményei hamar jelentkeztek. 1975-ben a D1 osztályú Országos Bajnokságon Megyeri László Csapó Ildikó ezüst érmet szerzett, míg más parjaink több első és értékes dobogós helyezéseket a klubközi táncversenyeken. Ebben az évben jelentünk meg először nemzetközi versenyeken. Elsőként az orosházi IX. Nemzetközi Táncversenyen majd a litvániai Kaunasban megrendezésre került Nemzetközi Diák Táncversenyen képviselte Megyeri László Csapó Ildikó akkor már C osztályos pár hazánkat és városunk klubját. Ez utóbbi nagyon megtisztelő egyúttal elismerést is jelentő esemény volt mind a táncklub mind a páros számára. A klub akkor még csak három éve létezett, de az addigi eredmények alapján kiérdemeltük azt, hogy nemzetközi rendezvényen a magyar csapat tagjaként képviseltük klubunkat egy budapesti és egy békéscsabai pár mellett.

1976. a klub életének talán egyik legsikeresebb éve volt. Klubközi versenyeken Hornok ernő Debreczeni Edit páros által elért két első helyezés mellett Megyeri László Csapó Ildikó C osztályban Országos Bajnoki címet ért el és B osztályba lépett. 1976 és 1979. között további új párok léptek be a klubba, illetve párok váltak szét és újak alakultak. Rendszeressé vált szakmai továbbképzésként a Savaria rendezvényeinek meglátogatása és egyre több táncversenyen fellépésen való részvétel. 1978-ban újabb döntős helyezés Országos Bajnokságon Megyeri László Csapó Ildikó révén B osztályban. Második nemzetközi szereplés Lengyelországban közösen a Körösmenti Néptáncegyüttes néhány párosával. A csapat tagja volt Hornok Ernő - Fülöp Katalin, Beinschróth József - Gonda Magdolna, Megyeri László - Csapó Ildikó. 1979-ben a hagyományos D1 osztályú VÁR KUPA országos bajnokságon eredményesen szerepel Nyíri zoltán Timár Éva valalmint Szabó Zsolt - Szendrei Éva páros. A táncos továbbképzés és a nemzetközi kapcsolatok ápolásának fontossága érdekében külföldi továbbképzésekre, edzőtáborkba is eljutottak párjaink, mint pl. a csehszlovákiai Jasovba, ahol Megyeriné Csapó Ildikó, Szendrei Éva és Nyíri Zoltán táncosok vettek részt. E kapcsolat eredményeként szintén Csehszlovákiában vendégszerepelt egy csapatversenyen Velkě Kapusanyban (Nagykapus) Nyíri Zoltán Szendrei Éva, Kovács Károly Hornok Anikó, Szabó Ferenc Szabó Melinda.

Még újabb generáció a 80-as években

A klubban évek óta folyó komoly munka, a számtalan hazai és vidéki fellépések, versenyeken elért kiváló eredmények nem múltak el nyom nélkül. Városunk közvéleménye egyre jobban megismerte a táncklubot és az ott folyó szívet-lelket nemesítő és testet fejlesztő oktató nevelő munkát. Mind több gyermeknek tetszett meg ez a műfaj és a szülök rábeszélése nélkül maguktól egyre többen íratkoztak be a gyermek és ifjúsági táncsikolákba.

A mozgalom tömegesedését és fiatalosodását jelentette az, hogy a gyermek tánciskolákból nagyon sok fiú és leány jelentkezett a táncklub utánpótlását biztosító táncszakkörbe, klubelőkészítő csoportjába. Közülük a legszorgalmasabbak hamar felkészültek arra, hogy táncversenyeken indulhassanak. Ez a korábbiakhoz képest egy merőben újszerű jelenség volt. Az akkori versenyszabályzat egy új fogalmat az úttörő korosztályt vezette be. Ez egy nagyon döntő momentum volt a táncosok fejlődése szempontjából, hisz már olyan sok 14 éven aluli táncos volt, hogy külön lehetett és kellett nekük versenyeket szervezni. Míg a hetvenes évek elején szinte kizárólag középiskolás korúak privilégiuma volt a tánciskola és a versenytánc, addig a nyolvanas évek elejére ez egyre inkább az általános iskolás gyerekek kedvenc időtöltése lett. Tény, hogy a klubunk is egyre több fiatal tehetséggel büszkélkedhetett. 1980. februárjában Szeghalmon - talán az első hivatalos úttörő korosztályú versenyek egyikén - Nyíri Zsolt Gyarmati Magdolna, Szabó Tibor Beinschróth Mária, Túri István Kis Éva neveit halhattuk az indulók között akik klubunkat képviselték.

Természetesen ez idő alatt a klub ifjúsági korosztályának párjai sem tétlenkedtek Ez évben Szabó Ferenc Szabó Melinda, Kovács Károly Hornok Anikó és Nyíri Zoltán Szendrei Éva párosok értek el szép eredményeket. Közülük is a Nyíri Szendrei páros pályafutása egyik kimagasló éve ez ugyanis C osztályban két klubközi versenyen elért első helyezésük mellett a területi bajnokságon 2. az országos bajnokságon pedig 5. helyezést értek el. Eredményeik és szorgalmuk alapján részt vehettek ismét a csehszlovákiai Jasovban (Jászón) megrendezésre került nemzetközi tánc továbbképzésen, nemzetközi csapatversenyen a békéscsabai klub szinében indultak Békéscsabán, illetve az NDK-beli Bischofswerdán a szegedi táncklub meghívott tagjaként képviselték klubunkat.

Az fent említett ifjúsági korosztályú párosok mellett az egyre több úttörő táncversenyek mezőnyében újabb nevekekkel találkozunk. Kruchió Albert Kis Éva, Szabó Tamás Vincze Judit.

A művelődési ház igazgatója látva elért eredményeinket komoly szervező munkát folytatott azért, hogy munkafeltételeink javuljanak és kapcsolatokra tegyünk szert illetve a meglévőket tovább ápoljuk. A táncosoknak már nem kellett kölcsönzői ruhákban táncolniuk mert a fenntartó biztosította a lányoknak a drága tüll szoknyát, a fiúknak az akkor kötelező szmokingot; továbbá korszerűbb technikai eszközökkel, évről évre újabb és frissebb zenei anyagokkal lettünk ellátva. A társastánc és a klub népszerűsítése érdekében Gyomán kívül Endrődön is rendeztünk táncbemutatót a csehszlovákiából érkezett Velkě Kapusany (Nagykapus) táncosainak közreműködésével valamint táncversenyt is.

A táncklub fennállásának 10 éves évfordulóján 1981. és 1982-ben voltak a legnagyobb sikerek és maradandó élmények az akkori táncosok számára. Hivatalos megemlékezés és ünnep híján szebb ajándék az utókornak nem is lehet más mint azok az eredmények amelyről a klub emlékkönyve beszél ezen időszakról.

1981-ben az úttörő táncosaink a klubközi versenyeken döntős és dobogós helyezéseket érnek el. Nyíri Zoltán Szendrei Éva a C osztályos területi bajnokságon első, míg az országos bajnokságon harmadik helyezést ér el.

Megyeri László és Megyeriné Csapó Ildikó B osztályban klubközi verseny dobogósa és az országos bajnokságon a standard táncok második helyezettje - amellyel A osztályba is átléptek -, míg a latin-amerikai táncok ötödik helyezettje Nyíri Zoltán Szendrei Éva lett. Ők ketten ismét németországba látogathattak a gyulai csapat színeiben a Karl-Marx--Stadtban megrendezésre került nemzetközi csapatversenyen. Novemberben a művelődési házunkban megrendezésre került úttörő táncversenyen döntős lett Kruchió Tibor Zöld Erika 5. helyezésével továbbá a dobogó minhárom fokán gyomai táncos állhatott, név szerint Szabó Tamás Vincze Judit 1., Szabó Tibor Beinschróth Mária 2. és Kruchió Albert Kis Éva 3. helyezésekkel

Ez év nyara az úttörő korosztályú csoport elismerésének és nagy élményének nyara lett. Az egyik tavaszi foglalkozáson Lajos Bácsi egy német tánctanárral érkezett aki kíváncsi volt az itteni szorgalmas és tehetséges gyerekekre. A látottak annyira lenyűgözték, hogy ott azonnal javaslatot tett egy gyermek korosztályú csere kapcsolatra. Az elhatározást tett követte, amelynek eredményeként májusban három napra vendégül láthattuk a merseburgi (NDK) Blau-Silber táncklub gyermek csapatát. Viszonzásul június végén mi utaztunk Merseburgba, ahol az úttörő csoportot eredményeik alapján Kruchió Albert - Kis Éva, Szabó - Tibor Beinschróth Mária, Túri István - Kis Éva, Szabó Tamás - Vincze Judit képvsielte. A 10-12 éves gyerekek számára egy életre szóló élmény volt ez az út. A romantikus éjszakai utazás a vasúti hálókocsin, a csodálatos cseh és német tájak látványa, az idegen ország eltérő szokásainak, városainak látványa, a vedégül látó családok szeretete megannyi élmény volt. Külön nagy megtiszteltetés volt számunkra a vendégül látók figyelmessége és a sok sok program. De talán a későbbi csapatok számára is a leglenyűgözőbb volt a vendégül látók klubháza az Euleturm (Bagoly torony). Merseburg egyik XV századi őrbástyát a német táncosok több ezer munkaórában felújították és az egyes emeleteit klubcélokra ízlésesen berendezték. Itt voltak a hivatalos fogadások és a baráti esték amelyek mindíg nagy élményt jelentettek a táncosok számára.

Nyíri Lajos Bácsi fáradhatatlan munkája nyomán nemcsak az egyéni pontszerző versenyeken próbálkoztunk, hanem a - csopotos - formációs műfajjal is. Az úttörő csoport nyolc párosa Bécsi keringő és Polka formációt tanult be. Lázasan és szorgalmasan készültünk 1981. őszén az első formációs szereplésünkre a szarvasi területi selejtezőre. A fellépés teljes sikert hozott mivel koreográfusunk Lajos Bácsi és a csoport is Nívó-díjat kapott s ezzel jogot nyert az 1982. évi IX. miskolci Országos Formációs Táncbemutatón való részvételre. A miskolci szereplés talán a németországi úthoz hasonlítható, vagy még annál is nagyobb élmény volt. Itt - mivel csatmunka - mindenkinek egy emberként kell cselekednie a táncban, hisz ha valaki figyelmetlen és téveszt az egész csoport munkája vész el. Ezt a felelősséget és összetartozást érezték a gyerekek és ezért no meg a sikerért meg is tettek mindent. A helytállásuk és lelkesedésük nem maradt eredmény nélkül mivel a csoport Előadó Díjat, Nyíri Lajos Bácsi pedig Koreográfiai Díjat nyert. A sikeres formációs csoport tagjai voltak Beinschróth Mária, Kis Éva, Hegedűs Éva, Kis Éva, Vincze Judit, Zöld Erika, Csapó Andrea, Bácsi Katalin, Sóczó Attila, Kruchió Albert, Szabó Tibor, Túri István, Gál Gábor, Kruchió Tibor, Szabó Tamás, Tóth Imre.

A táncklub tizedik évét a miskolci fellépés mellett az úttörő színvonal versenyek sok-sok arany és ezüst oklevele, a klubközi versenyek szép eredményei fémjelzik még. Ez évben másodszor kerül sor a német cserekapcsolatra, Nyíri Zoltán Szendrei Éva párosunk a B osztályos országos bajnokságon ismét döntős lesz latin-amikai táncokból.

Ez az év az évforduló mellett a búcsúzások éve is volt. Megyeri László és Megyeriné Csapó Ildikó - a táncpedagógus képzőt elvégezve - amatőr táncosi pályafutásának befejezéseként Ausztriában vesz részt egy nemzetközi csapattáncversenyen. Ősszel Nyíri Lajos Bácsi nekem és feleségemnek mint frissen végzett kollegáknak adta át a klub vezetését s több régi táncos fejezi be aktív táncos pályafutását. Az első tíz év eredményeinek megkoronázása az volt amikor 1982. decemberében a Népművelési Intézetben átvehettem a csoportnak adományozott Nívó Díjat.

A nyolvanas évek elején és közepén az elmenők helyébe lépő újabb és újabb fiatalokkal ismertettük meg a társastáncok szépségét. 1983-ban másodszor vettünk rész formációs versenyen Szarvason és Miskolcon egy Angol keringő formációval. A klubközi versenyeken is sok sikert arattunk mint például 1983. november 5-én Gyomaendrődön amikor ismét három hazai pár állhatott a dobogón. Tótka Bálint Rudner Nikoletta 1., Aranyi György Tímár Edit 2. és Ádám Mihály Hornok Anna 3. helyezést érve el az E osztályosok versenyében. 1984-ben felújítottuk az egy éveig szünetelt német kapcsolatot de most már ifjúsági korosztályban és csapatverseny keretében. A 84-es csapat tagjai voltak Ádám Mihály - Hornok Anna E, Tóth Imre - Bácsi Katalin, Túri István - Kis Éva D valamint Szabó Tamás - Vincze Judit C osztályban versenyezve.

1985 és 87. között az ifjúsági tánciskolákból is kerülnek ki tehetéges és szorgalmas táncosok. A gyermek csoportból felnőtt és az ifjúsági tánciskolákból beíratkozott táncosokkal együtt tovább erősödött a klub. Az úttörő csoport sok győztes párjai mint pl. Kis István - Rudner Anett, Sóczó lajos - Hegedűs Erika melett az új és idősebb táncosok mint pl. Almási Vince - Ádám Gyöngyi, Nagy Zoltán - Szabó Anna ezen időszak sok verseny döntős és első helyezett párjai.

Ezek az évek ennek ellenére igen nehéz időszak volt számunkra mivel a művelődési ház átépítése miatt kölcsöntermekben meglehetősen mostoha körülmények között kellett dolgoznunk. A sors ilyetén alakulása miatt 1986. őszétől magam vettem át a klub valamennyi csoportjának vezetését. Sosem felejtem el a ma is szívemhez legkedvesebb táncosaimmal való első találkozást. Az építkezés miatt feldúlt udvarú művelődési ház egyetlen nyugodt helyén az iroda melletti klubteremben várakoztak a gyermek tánciskola leendő növendékei mintegy 50 gyermek. Tágra nyílt, kíváncsi és fürkésző szemekkel néztek rám várva a csodát, hogy ők is megtanuljanak táncolni. Ez volt az a csoport amelynek táncosaival az első perctől kezdve magam foglalkoztam ezért a legkedvesebbek talán számomra. Ma már külön büszkeséggel tölt el az, hogy közülük Pólus Rita, Barta Péter, Kulik Béla és Tímár Krisztián napjaink aktív táncosai akik B osztályig jutottak el számtalan siker részeseiként.

1987. májusában az NDK-beli Blau-Silber táncklub gyomaendrődi fogadásával egybekötve első ízben emlékeztünk meg kiállítással és méltató beszédekkel a klub fennállásának 15 éves évfordulójáról. Ez alakalomból vettük fel a Rumba Táncklub nevet is. A 15 éves évforduló pozitív változásokat is hozott a klub életében. Ez évben hívtak meg először bennünket Zánkára az úttörő táborba, ahol tíz táncosunk szolgálatellátóként műsorokkal szórakoztatta a tábor lakóit és pihent ő maga is egy hétig. Ez év augusztusában átadásra került a felújított és kibővített művelődési központ. Ennek az ünnepélyes rendezvényén klubunk valamennyi csoportja fellépett nagy sikert aratva a jelenlévők körében. Az ünnepséget követően örömmel vettük birtokba mai klubtermünket amelyben a korábbi évek mostoha viszonyaihoz képest korszerű, tiszta és kultúrált körülmények közé kerültünk. A táncteremben a kellékeknek és a korszerű technikai eszközöknek beépített szekrény, az eredményesebb munkához és az önkontrollhoz tükör állt a rendelkezésünkre. Az állami irányítás alól kikerült és önállósodott táncmozgalom szövetségének a Magyar Táncsport Szövetségnek lettünk tagszervezete. Az új versenyszabály még tágabb lehetőséget és a világ élvonalához való felzárkózásra nyújtott alapot. A táncosok már egészen kis gyermekkortól versenyezhettek. Külön vált a gyeremek korosztály az ifjúságitól, illetve ez utóbbi is két korosztályra vált szét. Több táncot kellet megtanulni és külön-külön lehetett már versenyezni a standard és latin táncokból esélyt teremtve a kibontakozásra és fejlődésre.

A nyolcvanas évek végén a klub ifjúsági táncosai további szép sikereket érnek el. Túri István - Rudner Nikoletta, Kis István - Rudner Anett, Almási Vince - Kis Éva, Tótka Attila - Kulik Anikó sok klubközi verseny dobogós helyezettjei. Kis István - Rudner Anett páros D osztályban Országos Bajnoki döntős a standard táncokból (1989.). A Túri - Rudner páros Cosztályból átlép a minőségi szintet jelentő B osztályba, így hosszú évek után ismét van magas osztályos párja a klubnak. Junior korcsoportú párjaink 1988-ban és 89-ben ismét ott vannak Zánkán és az itt létrejött kacsolat nyomán 1988-ban felléptek Debrecenben a Virág Karneválon.

A mozgalom fejlődése és a divat változása miatt újítani keltett az öltözékeken is. A lányok az akkor divatos és nagyon szép latin-amerikai és standard ruhákkal lettek ellátva. 1988-ban utoljára került sor a német cserekapcsolatra október 23-án egy nagyon színvonalas és jó hangulatú csapatverseny keretében ahol a gyomaendrődi klub lett a győztes. Sajnos a 89-es németországi változásokat követően e kapcsolat megszakadt s helyette nem sikerült - legfőkébb anyagiak miatt - másik kapcsolatot kialkítanunk.

A legújabb generáció a 90-es években egészen napjainkig

A társastánc (versenytánc) bár egyéni ambíciókon alapuló sportos-művészet mégis jelentős a klub hovatartozás, a klub elkötelezettség. A továbbtanulás és az egyéni sorsok alakulása miatt a 90-es évek elejére elhagyta klubunkat - aktív amatőr táncosi pályafutását befejezve - több régi eredményes párunk. Rájuk természetesen ma is büszkék vagyunk mint ahogy Ők is szeretettel gondolnak vissza az itt eltöltött évekre. Mégis az élet nem áll meg újabbak állnak a régiek helyére. 1990-ben felnőtt és beérett a nyolvanas évek második felében kezdett csoport táncosai. Az akkori "öreg" táncosok Almási - Kis és Kis - Rudner pár mellett az új nemzedék képviselői is kivették részüket a dicsőségből. Barta Péter - Vaszkó Anikó, Tímár Krisztián - Pólus Rita, Kulik Béla - Vaszkó Csilla, Rudner Balázs - Kovács Erzsébet neveit olvashatjuk az emlékkönyvben mint döntős és dobogós helyezett párok. Évről évre újabb és újabb gyermek csoportok kezdik meg műköésüket, illetve a közösségi házban ifjúsági tánciskolát végzettek köréből is lépnek be a klubba táncosok. A társadalmi változások is pozitívan hatottak fejlődésünkre. A szocializmusban mint megtűrt kispolgári műfaj a rendszerváltást követően a közvélemény figyelmébe kerül a társastánc úgy mint a civil társadalom egyik közösségi megnyílvánulásának színtere. Az ismét szabad társadalomban fokozott igény jelentkezett a civil szerveződések részéről a közös együttlétekre a régi polgári hangulatú bálakra. Ezen rendezvények természetesen nem múlhattak el színvonalas bálnyitó keringők és társastánc bemutatók nélkül. 1990-től a mai napig évente több tucat fellépésre kaptunk meghívást különféle rendezvényekre. A rendszeres utánpótlás neveléssel együtt a félévzáró és évzáró bemutatók mindig tömeget megmozgató népünnepélyek lettek, amelyekre nemcsak a gyermekükre kíváncsi szülők hanem a táncban egyébként gyönyörködni vágyók is nagy számban jöttek el.

Már a nyolcvanas évek végén kialakult kapcsolat eredményeként necsak a Széchenyi Vadásztársaság bálján, hanem szilveszteri rendezvényeken és egyéb bálakon vettünk részt műsorunkkal színesítve a rendezvényt. Későbbi elkötelezett szponzoraink is közülük kerültek ki mint pl. A Raichle Sport Kft., Corvo Bianco Schuh Bt., Stafírung Kft. és még sokan mások.

1992-ben a klub huszadik évében az új generáció méltó módon állt helyt a klub hírneve érdekében mint ahogy azt az elődök tették. A döntős helyezettek között találjuk Oláh Tamás - Jenei Éva, Uhrin Zoltán - Polányi Anita, Farkas Tamás - Timár Barbara s nem utolsó sorban Kulik Béla - Vaszkó Csilla nevét akik a D osztályú Országos Bajnokság latin amerikai versenyének ötödik helyezetjei lettek junior I. korcsoportban. Ez évben ünnepeltük meg először a Tánc Világnapját egy bemutató műsor keretében közösen a Körösmenti Néptáncegyüttessel és a Jazz balett csoporttal.

Természetesen a legnagyobb és legmeghatóbb esemény a 20 éves jubileumi rendezvény volt. Kora délután E osztályos táncversennyen mutatkoztak be a klub párjai melyet az ifjúsági csoport Bécsi keringő formációja - Megyeriné Csapó Ildikó koreográfiája - nyitott meg. A versenyen junior I. kategóriában Megyeri Csaba - Szabó Diana, Oláh Tamás - Jenei Éva és Farkas Tamás - Tímár Barbara páros remekelt, míg az ifjúsági korcsoportban Lizák István -Vaszkó Csilla páros. A versenyt a junior csoport párosainak remekbe szabott Country Polka formációja színesítette.

A jubieleumi rendezvény ezt követően a klub 20 évét bemutató kiállítás Nyíri Lajos volt tanárunk általi megnyitójával, ünnepi beszédekkel és kitüntetések átadásval, majd az ünnepi táncbemutatót követően hajnalig tartó bállal folytatódott. E rendezvény oly mély nyomot hagyott a táncosokban és a jelenlévők körében egyaránt, hogy a klubunk eddigi történek legszenzációsabb öt évében csúcsosodott ki mára.

Külön meg kell említenem azt a tényt is ami a mozgalom anyagi alapjának szilárd pillérét eredményezte. Két kiváló táncosunk Dr. Szendrei Éva és Dr. Nyíri Zoltán sokszoros bajnok párosunk, B osztályos táncosok ezen az ünnepi estén a korábbi eredményeikért kapott pénzjutalmat felajánlották egy az általuk kezdeményezett alapítványa javára. Felajánlásuk Dr. Szendrei Éva tevékeny közreműködésével hamarosan valóra vált így a szponzori és egyéb támogatásokból folyamtaosan tudják finanszírozni a táncklub minőségi fejlődéséhez szükséges kiadásokat. Ma már a táncos szülők pénztárcáját kevésbé terheli az a tetemes kiadás ami e műfaj kötelező kellékeihez a speciális tánccipő, táncruha beszerzéséhez és szinten tartásához szükséges. Az alapítvány igyekszik finanszírozni a táncosok zenei anyagának bővítését, a szakmai képzése és továbbképzése feltételeinek megteremtését, a csoporotos és nagy kiadásokkal járó utazásokhoz való hozzárárulást.

A nagy ünnepet követően táncosaink lelkileg feltöltődve hatalmas lendülettel folytatták a munkát. Megértették, hogy róluk és értül szólt a rendezvény. Az elkövetkező években sikert sikerre halmoztak. Nem győztünk eleget tenni a sok meghívásnak. Volt olyan hétvége amikor egyidőben három helyszínen is műsort adtunk úgy, hogy előtte még táncversenyen is részte vettek a gyerekek. Az emlékkönyvet lapozva az eredményes párok nevei között Farkas - Tímár, Oláh - Jenei, Lizák - Tóth, Uhrin - Polányi, Barta - Farkas, Kulik - Vadász, Timár - Pólus, Megyeri - Adamik neveket olvashatjuk. Az ifjúságiak mellett a juniorok is helyet kértek a nap alatt amelyet a Megyeri - Szabó, Bencsik - Rácz, Terdik - Mészáros, Kiss - Gritta párok eredményei tükröznek. 1993-ban a Világkiállítás előkészítéseként Mezőtúron került megrendezésre az Idősek III. Nemzetközi Fesztiváljára. E rendezvény keretében a szervezők megtisztelő felkérésére klubunkból Uhrin Zoltán - Polányi Anita valamint Kulik Béla - Vadász Rita párosok vettek részt. Ez évben az átalkult zánkai úttörőtáborban töltöttün egy csodálatos hetet. Ekor már saját anyagi finanszírozásban vettünk részt és magunknak szerveztünk fellépési lehetőséget az edzőtáborozás mellett. Az együttlét, és a kirándulások, klubestek őszintébb és mélyebb élményt nyújtottak a gyerekek számára mintha a világ másik táján lettünk volna.

Az 1994-es év egyik legkiemelkedőbb eseménye a számtalan fellépés és eredményes táncverseny mellett településünk várossá válásának öt éves évfordulójára rendezett ünnepségen való részvétel.
A jubileumi rendezvény sikerének nyomán ez év őszén ismét jótékonysági estet szerveztünk az alapítvány javára amely nagyon szép erkölcsi és természetesen anyagi elismerést is jelentett a továbbiakhoz. Szükségünk is volt rá mivel nagy elhatározással a következő évben 1995-ben 12 év szünet után ismét indulni kívántunk a miskolci formációs bajnokságon. Ahhoz, hogy ott két csoporttal is meg tudjunk jelenni a fiúknak frakkra, a junior csoportnak pedig a polka formációhoz szükséges karakter ruhára és cipőre volt szüksége. E feltételek természetesen a rendelkezésünkre álltak a sikeres rendezvényt követően, így nem volt akadálya annak, hogy ismét ott legyünk a formációs bajnokságon Nyíri Lajos Bácsi bálnyitó keringőjével és Megyeriné Csapó Ildikó Country Polkájával.

Több év kihagyás után ismét országos bajnoki döntősöket ünnepelhettünk. C osztályban standard táncokból Barta Péter - Farkas Viktória, míg latin - amerikai táncokból Tímár Krisztián - Pólus Rita érdemelte ki a bajnoki döntős helyezést.

Ez év harmadik nagy élménye a sokadik zánkai részvétel de egy merőben új körülmények között. Az ottani lelkes szervezők felismerve az adottságokat ez évben meghírdették az I. Gyermek- és Ifjúsági Táncfesztivált. Mi akik már korábban lelkileg elkötelezettek voltunk Zánka iránt 11 párossal vettünk rész az "úttörő" kezdeményezésben. A csodálatos egy hét első négy napja edzőtáborozással és pihenéssel telt el míg a másik három napja ma sem felejthető eredményeket hozó versenyzéssel. A versenyek nyitó napjának hangulatát E osztályban Héjja Sándor - Kovács Anikó és Darvas Roland - Jenei Éva párosok döntős és dobogós helyezései adták meg. Ez kellőképpen felhevítette a többi táncost ahhoz, hogy a sikerek sorozata ne szakadjon meg. Másnap a D osztályosok versenyében Darvas Roland - Jenei Éva, Kulik Béla - Vadász Rita és Barta Péter - Farkas Viktória párosok folytatták az előző nap megkezdett eredményeket, végül a harmadik versenynapon C osztályban Barta Péter - Farkas Viktória és Timár Krisztián - Pólus Rita párosok tették fel a koronát a korábbi napok sorozatára. A gálaesten folytatódott az ünnep hiszen egyik párosunk Timár Krisztián - Pólus Rita lett a legszimpatikusabb páros cím győztese s a klubunk vehette át az egyik különdíjat jelentő színes televíziót a rendezvény főszponzorától. Ezóta rendezvény óta 1997-ben már a harmadik fesztivált rendezték meg. Mi egyikről sem hiányoztunk s az évről-évre színvonalasabb és nagyobb tömegeket vonzó eseményre egyre több párral mentünk el és sosem jöttünk haza értékes eredmény nélkül.

1995. őszén-telén még egy sor rangos eseményen adtunk műsort és a már hagyományosnak számító jótékonysági esttel és szilveszteri fellépéssel zártuk a sikeres évet.

Mielőtt elérnénk napjainkhoz egy kis kitérő az itthoni versenyekről. A klub megalakulása óta szinte évente rendeztünk legalább egy-egy versenyt. Igyekeztünk mindig olyan körülményeket teremteni ami méltó ezen elgáns művészi sporthoz. Az évről évre szaporodó táncosok száma az utóbbi években olyan kellemes gondot okozott, hogy nehezen tudtuk eldönteni milyen korosztály és versenyosztály számára legyen verseny mert mindegyik megérdemelné a hazai pályán való szereplést. Külön öröm, hogy az utóbbi években zömében a magasabb osztályosok voltak olyan felkészültségűek, hogy számukra kellett versenylehetőséget biztosítani amivel ők élni is tudtak és eredményeikkel öregbítették a klub hírnevét.

A klub emlékkönyvét lapozva az 1996-os és 97-es évszámok szinte tobzódnak az eseményekben. Fellépések és versenyek, a versenyeken elért egyéni sikerek sokasága. Szinte nincs olyan verseny ahol valamely gyomaendrődi fiatal ne ért volna el megemlítésre méltó döntős eredményt. Sértődés ne essék de mégis ki kell emelni néhány említésre méltó eseményt és momentumot. Tímár Krisztián - Pólus Rita, Barta Péter - Farkas Viktória párosok átlépnek B osztályba. A Millecentenáriumi városi rendezvény keretében az ünnepi gála egyik legszebb színfoltja Tímár Krisztián és Pólus Rita bemutatkozása. Az alapítvány fennállása óta az egyik leglátványosabb és legtöbb embert megmozgató jótékonysági est a Város Sportcsarnokban. Az év legeredményesebb párosa Pelle András - Duzs Adrienn és legeredményesebb csoport a felnőtteké. Legnagyobb "vérveszteség" és fájdalom legjobb párjaink némelyikének szétválása és újak alakulása.

1997. ismét egy jubileum éve.

Napjainknál járva - amikor éppen ezeket a sorokat írom - egy hétvége két versenynapján vagyunk túl. Mindkét napot végigizgultam mint néző. Úgy is, mint egy volt táncos aki szereti látni a szép fiatalokat akik az akkori teljesítményeinkhez képest fényévnyi távolságra járnak már és mint szülő is. Nemcsak saját gyermekem hanem - és ezért remélem megbocsátanak a valódi szülők - valamennyi növendékem révén, hiszen kezeim alatt váltak ifjú s felnőtt táncossá így némi jogot formálok e megnevezésre. Most is hatása alatt vagyok a két nap izgalmának és örömeinek. Jó tudni, hogy valóban közösség a mi kis klubunk Őszintén buzdították egymást a gyerekek és örültek a másik sikerének. Nem csalódást, hanem a jövőbeni elszántságot láttam azok arcán akiknek kevésbé sikerült a nap. A két nap végén összegezve az eredményeket be kerül a klub emlékkönyvébe néhány sor amely huszonöt év múlva már csak történelem lesz. Akkor már Ti sem emlékeztek arra, kedves táncosok, hogy mennyi munka volt e mögött s milyen csodálatosan szépen táncoltatok. "Mindössze" ennyi - de ez sem kevés - ami megmard belőle: Farkas Tamás - Jenei Éva C standard táncokból harmadik illetve második, Pelle András - Kurilla Enikő D standard táncokból második, Bohrát Miklós - Solymosi Edit E standard táncokból harmadik és Megyeri Csaba - Tímár Anita D standard táncokból ötödik helyezést ért el.

A társastánc mára igazi tömegmozgalommá vált a világon és ezen belül szülőföldünkön Gyomaendrődön is. Ez a műfaj mint ahogy arra már korábban utaltam egy csodálatos művészeti ág amely komoly sport teljesítményt követel művelőitől. Legjobb példa a párhuzam keresésében a műkorcsolya, de inkább a jégtánc. Hosszú évek komoly szervezőmunkájának eredményeként a közelmúltban jelentették be hivatalosan, hogy a sport táncot felvették teljes jogú tagként az olimpiai sportágak nagy családjába. Talán nincs is olyan messze az az idő amikor olimpiai érmekért küzdhetnek a magyar táncosok között gyomaendrődi fiatalok. Bízunk abban, hogy az első 25 év nem az utolsó huszonöt év lesz e műfaj számára városunkban. Bízom magam is abban, hogy mindig lesznek fiatalok akiket nemcsak a csillogás, a felszínes és látványos elemek ragadnak meg, hanem az embert, annak kitartó akaratát, szívét-lelkét próbára tevő nemes versengés, a mindig győzni akarás. Mindezt úgy, hogy megmaradjon a sport szellem, a mások eredményeinek tisztelete és magunk becsülése. Bízom abban, hogy e könyvet még nagyon sok másik fog követni. A történet folytatódik új nevekkel, új dicsőségekkel és a dicsőségek elérését lehetővé tevő segítőkkel: a jövő táncpedagógusaival, trénereivel, a klub, az önkormányzat és az alapítvány önzetlen vezetőivel és még további sok-sok szimpatizánssal.

Befejezésül e helyen szeretnék köszönetet mondani minden volt és jelenlegi táncos nevében azoknak akik valamilyen módon hozzájárultak a táncklub létrejöttéhez, fennmaradásához és folyamatos fejlődéséhez.

Köszönjük az erkölcsi és anyagi támogatást a helyi tanács és önkormányzat volt és jelenlegi vezetőinek néhai Megyeri Sándor, Farkas Sándor, Jenei Bálint tanácselnököknek, Dr. Frankó Károly korábbi és Dr. Dávid Imre jelenlegi polgármesternek. A szervező munkákban végzett el nem múló érdemeik miatt külön köszönet Putnoki Elemér, Kovács Károly korábbi és Megyeriné Csapó Ildikó jelenlegi művelődési ház igazgatóknak. Köszönjük Zsoldos Ildikónak, hogy elindította városunkban e mozgalmat és külön köszönet Nyíri Lajos Bácsinak aki nem hagyta "kialudni a meggyújtott lángot" és őszülő fejjel is vállalta a nem kis megterhelést jelentő átjárást Békéscsabáról. Köszönjük az alapítvány kuratóriuma tagjainak és elnökeinek önzetlen társadalmi munkáját, a mindenkori táncos szülők áldozatos erkölcsi és anyagi támogatását, a huszonöt év valamennyi szponzorának anyagi támogatását.

A népszerű szlogennel élve: "Ha Ők nincsenek, talán Mi sem ünnepelhetnénk ma!"

Megyeri László klubvezető táncpedagógus