ÉLETMÓD
Divatba jönnek újra a tánciskolák? A tangó és a keringő nem csak örömet okoz, a jellemet is formálja Gyomaendrőd
Nagyanyáink ifjúsága idején még igen nagy szégyen lett volna, ha valaki úgy megy el a mulatságba, hogy nem ismeri az alapvető tánclépéseket. A ''''70-es évek modern zenéi aztán elsodorták a klasszikus táncokat, így a mai negyvenesek, ötvenesek, s természetesen a náluk fiatalabbak sem tudják már, hogyan kell táncolni a keringőt, a tangót vagy éppen a slow foxot. Mostanában azonban egyre gyakrabban hallunk arról, hogy kezdenek ismét divatba jönni a tánciskolák. Ketten az egyesület legeredményesebb versenytáncosai közül: Gombkötő Imre és Malina Andrea, a B osztályos országos bajnokság felnőtt standard bajnok párosa. — A tánc, a tánciskolák iránti igény tulajdonképpen sohasem szűnt meg, csak bizonyos időszakokban jobban, máskor kevésbé volt jelen — véli Megyeri László, a gyomaendrődi Rumba Táncsport Egyesület elnöke. — A hetvenes évek diszkózenéje háttérbe szorította a klasszikus táncokat, a ''''90-es évek elején, a rendszerváltás után azonban, amikor megszaporodtak a különböző alapítványi és egyéb bálak, ismét benépesültek a tánciskolák. Az akkori lendület mára kissé megtört, de ez érthető is, lévén a mai fiatalok (és a kevésbé fiatalok) számára is rengeteg különféle lehetőség kínálkozik a kikapcsolódásra. Ezzel szemben például a hatvanas években szinte az egyetlen szórakozási lehetőséget a mozi és a tánciskolák, a táncmulatságok jelentették, ezért nagyobb is volt az érdeklődés. — Ma kik és miért jelentkeznek tánciskolába? — Elsősorban a fiatalok, ezen belül az általános iskolás korosztály az, akik leginkább érdeklődést mutatnak. Közülük vannak, akik csak az alapvető táncokat szeretnék megtanulni, hobbi szinten űzik ezt, míg másokat a versenytánc szépsége vonz. Belőlük nevelődik majd ki a Rumba Táncsport Egyesület mai, országos szinten is kiváló eredményeket elérő táncosainak utánpótlása. Ami a felnőtteket illeti, ők már nehezebben hozhatók be a tánciskolába. Jellemzően inkább jegyespárok, házaspárok jönnek, s szinte mindig a pár hölgytagja az, aki szorgalmazza a tánctanulást. — A férfiak talán szégyenlősebbek? — Inkább úgy mondanám, hogy félénkebbek, sokszor a hölgyeknek igen erélyesen kell fellépniük annak érdekében, hogy elhozzák párjukat. Az urak többsége ugyanis kevésbé érzi szükségét annak, hogy tudjon táncolni. Ha a feleség nem akar a bálakban végig ülve maradni, vagy nem szeretné magát szégyenbe hozni hiányos táncismeretei miatt, akkor bizony elő kell vennie a ,,márpedig elmegyünk, apukám” módszerét. Vannak hölgyek, akik egyedül jelentkeznek, remélve, hogy itt majd találnak maguknak táncospárt, erre azonban alig-alig van esély, férfiak ugyanis szinte sohasem jelentkeznek szólóban. — Gyomaendrődön milyen gyakran indítanak felnőttek számára tánciskolát? — A szerény igény miatt csupán kétévente, legközelebb idén szeptemberben indítunk három hónapos klasszikus tánciskolát. A kezdőknek öt-hatféle táncot — blues, angol keringő, rumba, bécsi keringő, tangó, jive — tanítunk meg. Ugyancsak szeptemberben indítunk fiatalok számára is kezdő és haladó tánciskolát. Az ő korcsoportjukban persze sokkal nagyobb az érdeklődés, vannak, akik már óvodás korban kezdenek ismerkedni a tánclépésekkel. — Van-e a táncnak jellemformáló ereje? — Feltétlenül. Először is fegyelemre, kitartásra nevel, s nem utolsó sorban a helyes viselkedés alapjait is elsajátítják a táncosok. Úgy vélem, az úszás mellett a tánc az egyik legegészségesebb sport, mely egyúttal sok-sok örömöt is okoz. Lipták Judit
Gentlemanek és úrhölgyek Azt, hogy valaki rendszeresen táncol, már messziről meg lehet látni rajta — állítja Megyeri László, aki valaha maga is versenytáncos volt. — A táncosoknak ugyanis jobb a tartásuk, a megjelenésük, kifinomultabbak, elegánsabbak a mozdulataik, mint a többi embernek. A versenytáncossá váló férfiak és nők pedig már úgy tudnak viselkedni, mint igazi gentlemanek és úri hölgyek.